Érték

Volt olyan az életetek biznyos szaakaszaiban, hogy megálltok és értékelitek a VILÁGOT és az apró dolgokat amik megadattak??????? Ilyen a természet, a szél , a nap , a növények,állaok, az eső, és ezt a hihetetlen gyönyörű és összetett körforgás ! Néha érdemes megállni a rohanó világban és ujraértékelni a dolgokat!!! Elanyagiasosik a világ, s az embere nem törődnek egymással. Én, most lehet, hogy valaki bolondnak néz de az egész napom ezzel telt ! ! ! És nem bánom ! Csak ülsz akár kinnt a szabadban, akár benn a szobában...nagylevegőt veszel és egy kis időre nem azon pörög az agyad, hogy mit jel megcsinálnod, mit kell időre elvégezned vagy éppen mi a kötelességed. Elvonatkoztatsz tőle!!!! Nagyon messzire ! ÉS rájössz mi az igazán fontos dolgok az életben! ( ezek elég szarul hangozhatnak egy 22 éves "gyerek" szájából, de próbáljátok ki !!!!) Nem hiszem, hogy olyan okos lennék.....de ha néha néha kilépsz a sorból és megállsz, megpihensz és újraértékeled a dolgokat nagyon sokat segít!! Kinek mi a fontos mindenki más ezért nem lehet álltalánosítani! A mai napon rájöttem, hogy mennyire fontosak ezek a fogalmak: SZERETET , SZERELEM , BARÁTSÁG , EGÉSZSÉG , TERMÉSZET , ZENE , ÖRÖM , BOLDOGSÁG ,HARMÓNIA , CSALÁD ,(a sajátod és az is amit TE fogsz alapítani vagy már alapítottál).....

És ezek azok a dolgok amik sztem csak szükségszerűek és nem a boldogságot ,harmoniát szolgálják: PÉNZ , KARRIER , MUNKA , SIKER

EZEN SZTEM MINDENKI GONDOLKODJON EL !

és végül egész nap az agyalás mellett rátaláltam erre aa versre és htalmáb kerített,és nem enged!

- József Attila -

(TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN...)

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. november